Másodjára sikerült Marcit Bulgáriába csábítanom, egy olyan országba, amellyel szemben, mint sokaknak, neki is megvoltak a maga előítéletei. De aki csak a Napospartról, földrajzi elhelyezkedéséből (“nagyon Balkán”), vagy a húsz évvel ezelőtti emlékeiből ítéli meg az országot, annak talán tudok egy kis kellemes csalódást okozni.
A táborunk ismét Sveti Vlas volt, innen indultunk felfedezni az ország turisták által kevésbé ismert pontjait. Ez a város egy elegánsabb, nyugodtabb része a Napospartnak, ahol nem dübörög 0/24-ben a dobhártyaszaggató tuc-tuc zene és az alkohol turizmus.
Innen könnyen elérhető Neszebar, Szozopol vagy akár Burgasz is. Az előbbieket az elbűvölő óváros miatt érdemes meglátogatni: Krisztus előtti korok emlékét őrzik Neszebar romos templomai, Szozopolban pedig jellegzetes faházakkal keretezett utcácskák adják a festői képet. Burgaszban hosszú sétákat tehetünk a parton, vagy a közvetlenül mellette elterülő parkban, esetleg a tengerbe nyúló kilométer hosszú hídon. A sétálóutcát is érdemes bejárni, sok jó étterem, kézműves szuvenír boltocska és ruhaüzlet várja a látogatókat, barátibb árakon, mint a Sunny Beach-en.
Burgaszból mégis egy dolgot emelnék ki igazán: a város szélén elterülő Atanasovskói-tavat. A rózsaszín víz és a tó környékén élő veszélyeztetett madárfajok, valamint az elképesztően magas sótartalom (magasabb, mint a Holt-tengeré) egyaránt vonzza a természetfotósokat és a gyógyulni vágyókat. A sós víz majd minden tekintetben jót tesz a bőrnek: segít hidratálni, gyógyítja az apróbb karcolásokat, sebeket, jót tesz az aknés bőrnek és visszaállítja a természetes PH értéket. A metódus egyszerű, csak kövessük a helyiek példáját: lebegés a rózsaszín vízben - medencétől függően, az elsőben inkább napozni lehet, a másodikban szinte a súlytalanság érzését tapasztalhatjuk ahogy a szél és a hullámzás terelget minket a pici tavon lebegve. Húsz-harminc perces mártózás után jöhet az igazi móka, a teljes testes iszappakolás. A külső medencék alján lévő fekete iszapnak szintén gyógyító hatást tulajdonítanak: többek között serkenti az anyagcserét és a regenerációs folyamatokat, valamint szebbé és fiatalabbá varázsolja a bőrt. Nekiveselkedtünk az ásásnak, és egy jó 10 perces maszkírozás után tetőtől-talpig befedve álltunk és vártuk a csodát. Mondanom sem kell, hogy borzasztóan vicces volt egymást az enyhén kén-hidrogén (záptojás szagú) iszappal összekenni, a végeredmény pedig egyenesen magáért beszélt. 
A pakolás akkor jó, ha teljesen megszárad az ember, ezért kart, lábat szétvetve, tengeri csillag pozícióban sétálgató, napozó embereket látni a parton. Gondolom mindenkit izgat még a kérdés, hogy hogy lehet utána megszabadulni az iszaptól. A helyiek egyszerűen megoldják, átsétálnak a szemközti fekete homokkal borított tengerpartra és megmártóznak a habokban. Zuhanyfülke is van a közeli strand büfé mobil mellékhelyiségében, de személy szerint inkább a tengert ajánlom. Sokkal szórakoztatóbb ráadásul biztos vagyok benne, hogy higiénikusabb is - nyilván otthon azért nem árt tusfürdővel lezuhanyozni utána. A művelet után a bőrünket sokkal puhábbnak, hamvasabbnak éreztük, de már csak azért is megérte, mert ki ne akarná minden jószándéktól vezérelve arcon törölni kedvesét egy adag iszappal. :) A tó és környéke egyébként ingyen látogatható, a közelben való parkolásért pedig óránként egy Levát (~165 HUF) kell fizetni.
Ha a tengerparti pihenést nem direkt úgy képzeljük el, hogy egymás szájába lógnak az emberek, törölközők és napernyők, akkor Napospart helyett érdemesebb dél felé venni az irányt. Egy röpke másfél órás autózás után szinte érintetlen, szállodáktól mentes tengerpart, erdőből kibukkanó homokos partvonal és nyugalom várja az idelátogatókat. A Sinemorets falucska mellett meghúzódó Veleka Beach az egyik kedvenc ilyen strandunk.
Különlegessége, hogy a partot nem csak a Fekete-tenger vize mossa, hanem másik oldalról a Veleka folyóé is. Aki nincs oda a sós vízért, az teljes nyugalommal úszkálhat a túlsó oldalon lévő folyóban is. Ezen a strandon kajak/kenu és SUP-ozási lehetőség is van, így aktív pihenésre tökéletes hely. A mobil WC meglepően tiszta és kulturált, a strand menti büfékben kifejezetten finomakat lehet ebédelni és még egy mini könyvtár is várja az érdeklődőket. Mondjuk nem árt hozzá ismerősnek lenni a cirill ábécével, bár egy-két könyv akadt angol nyelven is. Ami kifejezetten tetszett, hogy Bulgária más részeihez képest itt mennyire figyelnek a tisztaságra. Kis plakátokon kérik a látogatókat, hogy ne hagyják szét a szemetet és ne zuhanyozzanak szappannal az egyébként természetvédelmi területen. Plusz érdekesség még, hogy a mobil orvosi rendelő mellett a környék élővilágáról is tájékozódhatunk és madárlesek is vannak a közelben. Ha vacsoráig maradunk érdemes ellátogatni a közeli falvak valamelyikébe és beülni egy autentikus bolgár helyre. Bő és ízletes választékkal, a magyarországihoz képest jóval olcsóbb árakkal és angolul nem tudó, de mutogatással mindent megértő, segítőkész pincérekkel számoljunk.
Akinek nem elég a parton pihenés és a vízi sportok sem mozgatják meg, ellenben érdekli más népek történelme, Veliko Tarnovo meglátogatását tudom ajánlani. A Jantra folyó partján a hegyek között megbúvó városka az egyik legrégibb Bulgáriában. A 12. században létrejött második Bolgár Birodalom székhelye, a “cárok városa”. Emblematikus építménye a Tsarevec dombon lévő hatalmas középkori erődítmény, mely több, mint 2 évszázadon át szolgált az uralkodók és pátriárkák lakhelyéül.
A romok bejárásán túl (ami egyébként egy jó két órás túrába telt), érdemes ellátogatni a környéken lévő számtalan ortodox templom egyikébe, valamint a kézművesek utcájába (Samovodska Charshia) is. Itt nem csak a szokásos hűtőmágnes-képeslap szuveníreket vásárolhatjuk meg, hanem megismerkedhetünk a bolgár népművészettel is. A különféle hímzett kendők, a cirill ábécé betűivel díszített ruhadarabok, kézzel faragott fa szobrocskák és konyhai eszközök mellett helyi és török stílusú tányérok és díszek várják a látogatókat.
A városban rengeteg kilátóhely van, amelyről nem csak a hegyoldalba épült házakat, hanem a völgyben elterülő folyót és a környező hegyvonulatokat, valamint az Asenevtsi emlékművet és egy kevésbé szép, ámde annál érdekesebb, hatalmas, elhagyatottnak tűnő hotelt is láthatunk. Érdemes beülni valamelyik kávézóba, vagy étterembe, és magunkba szívni - a helyi ételek és italok mellett - ezt a semmihez sem hasonlítható, történelmi korok kavalkádjának a nyomát magán viselő balkáni hangulatot.
Élvezni a közlekedést Budapesten? Nem lehetetlen.
A szezonon túl is van élet - Balaton
A Velencei-tó és a jég birodalma
Új-Zéland házhoz jön - Bokodi-tó
Nem olyan mint amire gondolsz - Bulgária I. rész