Még közel sincs itt a nyár, mi mégis a Balaton felé vettük az irányt ezen a télies napon. Keddre terveztük az indulást, hétfőn még készülődtünk az 5 napos városból elmenekülős, tavat körbekocsikázós, balatoni felfedezős kirándulásra. Már régóta vágytunk a Balcsihoz télen, hiszen ilyenkor egészen más arcát mutatja meg a magyar tenger. Szerettük volna megmutatni, hogy ilyenkor is érdemes ellátogatni erre a csodás helyre, ahol megtapasztalhatjuk, hogy milyen a háborítatlan élővilág és a gasztonómia, amikor nem kell tartanunk a strandra igyekvők zsibongásától.
Marcival mindketten inkább feleslegesen sokat pakolunk minden táska minden létező zsebébe, minthogy valami hiányozzon - ennek pozitívuma, hogy szinte bármilyen helyzetre fel vagyunk készülve - A negatívum nyilván az, hogy ezt a sok mindent cipelni is kell, de hát ilyen a popszakma. Marci kamera táskája egyedül nyom vagy 10 kilót, bár szerencsére most egy kompaktabb szettel jött. Ez annyit tesz, hogy most Canon helyett a Fuji X-T2 került a csomagba, a könnyebb, de remek Fujinon obikkal, na meg a Mavic. :)
Ennek ellenére így is a kocsi bepakolásához kettőnknek 3x kellett fordulni, és a végére meg is telt a nem kifejezetten szerény méretekkel rendelkező VW T6-os. Utóbbi mellett nem szabad szó nélkül elmennünk, hiszen nem csak egy sima T6-osról van itt ám szó. Ugye emlékeztek még a VW T1-re, avagy a klasszik hippibuszra? No kérem szépen, a sorozat 70. évfordulójára készített exkluzív “Bulli” névre keresztelt változatát kaptuk meg, fehér-kurkuma festéssel és króm felnikkel. Szerelem. <3
Első körben Csopak felé vettük az irányt a Víg Molnár Csárdába ebédelni. Már kívülről is tetszett az étterem, a malomkerék kellemes vidéki hangulatot sugallt a bejáratnál, amit a hely autentikus benyomása és színes tányérokkal díszített enteriőrje, valamint a cserép kályha csak fokozni tudott. El sem lehetett mozdítani mellőle, amíg a fogások meg nem érkeztek. :)
Az ételek újragondolt magyaros fogások, a mennyiség helyett a minőségre és a tálalásra esik a hangsúly, mégis akár egy főfogással a gyomrában/ főfogás elfogyasztása után is elégedetten távozhat az ember. A köretet a hagyományos krumpli & rizs vonaltól eltérően inkább a zöldségek alkotják, de azt az elképzelhető minden színben és formában. Ennek köszönhetően étkezés után garantáltan nem fogja el az embert az a kellemetlen érzés, hogy szorít a nadrágja, cserébe viszont egy kellemes jóllakottságnak ad helyet. Mi azért levest és desszertet is kóstoltunk, a falusi bableves malac császárhússal Marci kedvence lett, míg én a mandulás csokitortáért lelkesedtem inkább. A helyi borokból is nagy választék van, nekem abszolút kedvenc a Cserszegi fűszeres.
Estére megérkeztünk Köveskálra, ahol a Káli Art Inn egy elragadó szobácskája már várt ránk. Engem rögtön levett a lábamról a kötött takaró az ágyon, a kőpadló, és a zuhanyzó régiesen elegáns csempéje, a házi készítésű hókifli a komódon és a temperafestékek keretbe zárva a falon. Vacsorára átmentünk az étkezőhelyiségbe, ahol négyfogásos vacsorát szolgáltak fel gyertyafény és lágy jazz zene mellett. Az egyedi, vésett étkészlettől a díszes tányérokon át a mennyezetfreskóig volt mit csodálni. Ha nem hoztak volna bort a vacsorához, akkor is elbódított volna az a semmihez sem fogható, kellemes, nagypolgári világot visszaidéző hangulat, amit az egész hely sugárzott.
Másnap végigjártuk a területet - szauna, medence, egy tavacska, a pajtában festőállvány, a polcokon könyvek és két hatalmas süppedős fotel várja a kandalló előtt a város zajától menekülőket. A környék is sok látnivalót tartogat az ember számára - érdemes például felmászni a Fekete-hegy csúcsára és onnan csodálni a tájat, felfedezni a környező tavakat, megnézni a kőtengert, amely egykori élőlények lenyomatát őrzi, vagy bejárni a környék romtemplomait és kolostorait. Mi a Kornyi-tóhoz látogattunk el, ahol a szerteszét kószáló és békésen legelésző szamarakon és lovakon kívül egy szoborcsoport is felkeltette a figyelmünket. A kő-emberek a sík tájon található egyetlen dombocskán állnak és őrzik a tájat.
A szállásra visszatérve a vacsora előtti gyors zuhany helyett inkább úgy döntöttem, hogy elmerülök a szoba falánál álló hatalmas réz kádban. Mire megtelt, már csak a fejem látszott ki a habokból, ahol egyébként két személy is kényelmesen elfér ;)
A másnap reggeli összepakolás kissé nehezen ment, szívünk szerint még maradtunk volna ezen a nyugodt, a külvilág zajától elzárt helyen.
A reggelit nem érdemes kihagyni, mert olyan finomságokkal örvendeztet meg minket a hely amiknek lelke van. Minden a helyi termelőktől érkezik és ez nem csak az ízvilágon, de a frissességen is megmutatkozik.
Egyik kedvenc szpotunk a Szent György Hegyen lévő kis kápolna és az azt körülölelő táj. Ha tehetjük itt mindig megállunk egy fotóra, rádaásul most a drón is nálunk volt, úgyhogy megreptettük és készítettünk néhány képet.
Következő megállónk Szigliget vára volt, amely immár 750 éve áll a Balaton-felvidéken. A hatalmas erődítményt télen is érdemes bejárni, a kilátás innen igazából bármelyik évszakban szemet gyönyörködtető.
Ezután Siófok felé vettük az irányt, ahol a Mala Gardenben szálltunk meg. Az egész hotel stílusában a távol-keletet idézi - a meleg színvilág, a fából készült bútorok, a Buddha szobrok a kertben, és a mandalák a falon. Tökéletes választás, ha az ember itthon szeretne egy kicsit világgá menni, távoli tájak hangulatát élvezni. Ezt egyébként egy autentikus Thai masszázzsal is megteheti, vagy ha az étteremben a keleti ízvilág menüsorból rendel. Marcival mi mindkettőt kipróbáltuk, nagy nagy megelégedéssel. A Thai zöldségleves nagy kedvenc lett, bár azért a kurkumás sütőtökkrémleves nálam vetekedett vele. Ami a legjobban tetszett, hogy tényleg magával ragadó az egzotikus hangulat, természetesnek hat, még akkor is, ha tudom, hogy az erkélyről kinézve az Indiai-óceán helyett a Balaton mossa a partot.
Az utolsó állomás a Lavender Terasz volt, ami épp útbaesett hazafele menet. Akár Pestről, vagy Fehérvárról is leugorhat az ember, ha egy jó steaket szeretne enni. Vagy pizzát. Esetleg szénhidrát csökkentett tésztával? A desszertre pedig bűntudat nélkül rábólinthat mindezek után is, hiszen cukormentes opció is van. Ezekből láthatjuk, hogy elég széles a repertoár, a vezetőség szeretne minden igénynek megfelelni. Az ételallergiára, intoleranciára különösen figyelnek, bátran lehet érdeklődni a pincéreknél a hozzávalók felől. Ami még csábító lehet náluk, hogy külön terem van fenntartva a gyermekek számára, ahol ehetnek, játszhatnak képzett óvónők felügyelete alatt. 
Indulás előtt őszintén nem tudtam, mit várjak télen a Balatontól. Kicsit furcsálltam, amikor Marci felvetette a körtúra ötletét. Én a szezonhoz illően inkább a hegyeket képzeltem el, a hósipkás vonulatokon való túrázást, szánkózós-síelős bohóckodásokat, esténként a forraltbor fűszeres illatát a kandalló mellől. Ehhez képest kellemesen csalódtam. A nyári nyüzsgéshez képest viszonyítva üdítően kevesen vannak ilyenkor a Balaton körül. Pedig évszaktól függetlenül varázslatos a táj, egyre több étterem tart egész évben nyitva, nem beszélve a szállásokról, melyek az évnek ebben a szakában garantálják a zavartalan kikapcsolódást és nyugalmat. Egy napsütötte téli napon pedig kellemes sétákat lehet tenni a vízparton, vagy akár a környező dombokon-hegyeken. A hóborította vidék látványa pedig a Mátrában sem lehet szebb.
Bármilyen meglepő a mini roadtrippünk azzal, hogy Budapestre értünk még nem ért véget. Bezerics Dani ugyanis meginvitált minket a nem olyan rég nyitott Palettába, mely egy kis Balatont csempész az ide látogatók lelkébe. Bármilyen giccsesnek is hangzik a cél ez, és mi sem szolgáltathatott volna jobb apropót arra, hogy itt fejezzük be a túránkat.
Ők azok, akiknél a hazai vendégszeretetet egy jól megkomponált ételkölteménnyel kapjuk csomagban. Ottjártunkkor Dezsőt a disznót fogyasztottuk el, és bár személyesen nem ismertük, kellemes nyomokat hagyott bennünk. Szerencsére a tavaszi étlapba is bepillantást nyertünk, úgyhogy megsúgjuk, érdemes betérni ha van egy kis időd és akkor is ha nincs.
--------------
Balatoni túránkon a fotók, a Fujifilm X-T2 fényképezőgéppel készültek.
A gyors feltöltésről pedig a Telenor hipernet gondoskodott!
Köszönjük!
----------------
Bulgáriától a Balatonig:
A Velencei-tó és a jég birodalma
Új-Zéland házhoz jön - Bokodi-tó
Nem olyan mint amire gondolsz - Bulgária I. rész
Rejtélyek és misztikum Bulgriában II. rész
szöveg: Anna és Marci
fotók: Marci
