A Naposparton túl - az igazi Bulgária (1. rész)

2017. október 28.

Bulgária hallatán a legtöbb embernek rögtön Sunny Beach - vagyis a Napospart - jut eszébe, azonban az országról való ismeretük ennyiben ki is merül. A köztudottan pénztárcabarát árakon való tengerparti nyaralás - melybe beletartozik a megfizethető szállás, és a magyarországinál lényegesen olcsóbb étel- és (alkoholos)italfogyasztás lehetősége - évről évre egyre több turistát csábít a Fekete-tenger partvidékére. Az, hogy viszonylag közel is van, valamint repülővel és busszal is könnyen elérhető csak ráadás, és már elég vonzerőt jelent, hogy az átlagember felkerekedjen és eltöltsön egy láblógatással teli hetet a szállodai medence partján koktélt szürcsölgetve.

img_9618-edit.JPG

  Ez az összefoglaló most azoknak szól, akik szeretnének egy kicsit kitekinteni ebből a minden autentikusságot nélkülöző, turistáknak épített steril Hotel labirintusból (láttátok a Truman Show-t?), és kíváncsiak az ország többi részére is. Ha aktív pihenésre vágyunk, szeretjük a természetet és alapvetően nincs gondunk megismerkedni egy a mienktől kissé eltérő kultúrával, akkor meglehetősen sok izgalmas dolgot rejt még Bulgária.

Neszebar

Nem is kell különösképpen messze eltávolodnunk a Naposparttól, hogy valami érdekeset lássunk: Neszebar óvárosi része - ez a festői, kacskaringós utcákkal és évszázadokra visszanyúló történelmi emlékekkel rendelkező aprócska félsziget sok kis csodát rejt, így nem is meglepő, hogy a mi felsorolásunk mellett az UNESCO Világörökségi Listáján is szerepel.

A különböző évszázadokból és kultúrákból hátrahagyott templomok, épületek és romok sajátos hangulatot teremtenek a mindig nyüzsgő éttermekkel, régiség-és szuvenír boltokkal keveredve. A nyári szezonban rengeteg turista látogatja a helyet, szóval ha tehetjük, inkább elő-, vagy utószezonban gondolkodjunk (kompromisszumos megoldásként a reggeli barangolászást ajánlanám főszezonban, amennyiben a korai kelés opciónak számít nyaralás alatt). Ha már ott vagyunk, szánjunk pár órát a körbenézésre, de ne törjük magunkat, hogy mindent lássunk - a legjobb, ha egy kicsit csak  hagyjuk elveszni magunkat, a macskaköves szűk kis utak végül úgyis mindig a tengerhez vezetnek.

A Rila-Hegység

Életem első igazi hegymászós élménye ehhez a helyhez kötődik és azóta - Petőfivel ellentétben - én nem csak csodálom, de szívből szeretem is a ‘fenyvesekkel vadregényes tájat’. Semmihez sem hasonlítható békét éreztem abban a 3 napban, amit a hegyen töltöttünk, hogy felfedezzük a hét tó vidékét és a környező csodákat.

Első nap a Balkán-félsziget legmagasabb csúcsát, a Muszalát vettük célba - ez körülbelül egy hat órás túrát takart sziklákon és felhőkön át, melyből az utóbbit szinte harapni lehetett. Ahogy egyre közeledtünk a csúcs felé, a táj úgy vált egyre zordabbá, a zöldellő hegyoldalt felváltották a szürke, felénk magasodó sziklaszirtek, a hegyi ösvény porát a csuszamlós törmelék a lábunk alatt, és a távoli hegyvonulatokat sem láttuk már, körös-körül mindenhol csak követ. Az egyhangúságot néha egy-egy hegyi tavacska kristálytiszta vizének csillanása törte meg. Apukám, aki amúgy odáig van a sziklakertekért, imádta ezt az útvonalat: sűrűn hajolgatott a szebbnél szebb kavicsokért, ami igazából csak akkor kezdett el zavarni, amikor már odáig jutottunk, hogy az én hátizsákomat sem az útra készített szendvicsek és víz súlya húzta le. Bár kétségtelenül van egy megkapó hangulata tájnak, nekem azonban egy idő után mégis kissé mordori hangulatot idézett meg.

p60904-164136-001-edit.JPG

Nem így a hét tó vidéke, ami leginkább egy mesekönyvhöz volt hasonlatos - a napsütötte lankákat kéklő tavak és gyors folyású patakok tarkították a különféle színekben pompázó hegyvidéki virágok mellett. “Ahogy egyre magasabbra másztunk, lépésről lépésre hagytam magam mögött az otthoni gondokat bajokat, amik így fentről nézve eltörpültek a táj szépsége mellett. A legmagasabb ponton állva elnézegettem az alattam elterülő tájat, miközben minden porcikámat átjárta az a semmihez sem hasonlítható, felvillanyozó érzés, hogy ott, abban a pillanatban igazán életben vagyok.”

Anna

Hamarosan következik a második rész, várunk vissza! :)

Rengeteg mesés kép az instánkon és rendszeres sztorik a Facebookon:

Instagram: @travelisedme 

Facebook: /travelised/

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://travelised.blog.hu/api/trackback/id/tr7213092348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása