La Dolce Vita. Az igazi, hamisítatlan olasz életérzés mindig is vonzott, így amikor a legjobb barátnőm felvetette, hogy utazzunk el valamerre, rögtön a csizma alakú országra böktem a Google maps-en. Nem volt ellenvetés, szóval megterveztük az útvonalat, lefoglaltuk a jegyeket és egy hónap múlva Ferihegyen a telepakolt kézipoggyászainkkal készen is álltunk. Andiamo! Gyerünk!
A terv az volt, hogy bejárjuk a Pisa-Firenze-Verona háromszöget. Az országon belül a városok között vonattal közlekedtünk, ami meglepően gyors és kényelmes megoldás volt, ráadásul még emeletesen is utaztunk! A szállás kérdést Couchsurfinggel oldottuk meg. Ennek a lényege, hogy ingyen szállhatsz meg helyi hosztoknál, akik vagy a nappaliban lévő kihúzható kanapéjuk, szerencsés esetben a vendégszobájuk ajánlják fel az utazónak. Az egész a kölcsönös bizalmon és nyitottságon alapul. A honlapon mindenkinél van egy bemutatkozó rész képekkel és értékelésekkel az előző vendégektől, ahol mind a házról, mind a házigazdáról lehet véleményt nyilvánítani. Azonban még így is jogos lehet a kétkedés, hiszen végtére mégis csak egy idegenhez költözik az ember, ha csak egy pár napra is. Én eddig ötször szálltam meg Couchsurfinggel, és nekem személy szerint csak pozitív élményeim vannak. Legtöbbször barátnővel utaztam, volt, hogy egy hétre, volt, hogy csak pár napra, de mindig nagyon kedves ismeretségek születtek ezekből a találkozásokból. A legjobb az egészben, hogy instant helyi barátokra tesz szert az ember. Majd minden vendéglátónkkal főzőcskéztünk, társasoztunk, együtt mentünk el bulizni, voltunk várost nézni, vagy éppen adtak hasznos tippeket, hogy mit csináljunk, merre menjünk, ha egy kicsit a helyiek szemével akarjuk felfedezni a várost.
Az első megálló, Pisa
Itt összesen két napot töltöttünk - egyet az utazás elején, egyet a végén -de őszintén szólva egy is bőven elég, hogy megnézze az ember a főbb látványosságokat. Ha mégis több napra tervezzük az utat, akkor érdemes lehet ellátogatni még Cinque Terre-re, ahol a szikla oldalába épített 5 varázslatosan színes falucska várja, hogy bebarangolja az ember. 
Na de vissza Pisához: a Piazza dei Miracoli (Csodák tere, vagy egyszerűbben csak a Dóm tér) valóban egy varázslatos hely. A fűben ülve, vagy heverészve csodálhatjuk a körülöttünk lévő nem mindennapi látványt – a temető épületét, a Keresztelőkápolnát, a Dómot és persze az ikonikus Ferde Tornyot. Van valami megigéző abban, ahogy ezek az impozáns épületek körülveszik az embert. A toronyba 18 EUR-ért egy maximum fél órás időtartamra mászhat fel az ember, de érdemes a jegyet jó előre, még utazás előtt foglalni. Egyébként a torony előtt szinte hosszabban kígyózó sorok állnak annak a bizonyos, már kissé klisés fotónak a meglövéséért, mint magáért a toronyba való bejutásért. 
A kötelező látványosságok mellett mindenképpen javaslom a pisai botanikus kert meglátogatását is. A kis bambuszligetekkel és tavacskákkal, egzotikus virágokkal és az üvegházakban pompázó kaktuszokkal zsúfolt kertben színektől-illatoktól kábultan, önfeledten sétálgathat az ember. Ha pedig elfáradtunk, egy padra letelepedve remek hely egyébként az élet nagy dolgainak megvitatására is. :)
#Tipp - kóstoljuk meg a helyi street food-ot
A botanikus kerttel szemben van egy apró terecske, ahol Pisa legjobb paninijét lehet kapni. A L’ostellino-t egy helyi ismerősünk ajánlotta, és nem is csalódtunk benne. A hely valóban megér egy misét (vagy akár kettőt is).
Firenze rabul ejt
Toszkána régió kulturális központjának óvárosa gyalogszerrel könnyen bejárható.
Nem szükséges szigorú útvonaltervhez ragaszkodni, az ember nyugodtan hagyhatja magát elveszni egy
kicsit, így akár keresztül-kasul járkálva, rejtett kincsekre bukkanva felfedezve a helyet.
A Dóm téren álló Szent Mária Katedrális, vagy köznapi nevén nevezve a Dóm, kihagyhatatlan (és igazából elkerülhetetlen) látnivaló, ha az ember Firenzében jár. Megéri kívülről is körbejárni az építészeti remekművet, de belülről is érdemes megcsodálni a hatalmas terekkel és lenyűgöző mennyezetfreskóval büszkélkedő épületet. A belépés ingyenes, de egy 5-10 perces sorban állással azért számoljon az ember.
A Piazza della Signoria-n található Michelangelo egyik legközkedveltebb alkotásának, a Dávid szobornak a másolata (ha az eredetire vagyunk kíváncsiak, az Accademiában keressük). Valamint ha elég szemfüles az ember, felfedezhet egy titokzatos profilképet is a Palazzo Vecchio falába vésve. A legenda szerint a véset Michelangelo keze munkáját dicséri, aki a falnak támaszkodva, hátratett kézzel vájta a kőbe egyik bőbeszédű ismerőse arcképét, amikor az éppen unalmas csevegésével feltartotta a mestert.
A Ponte Vecchio egy középköri kőhíd, melyet a kezdetektől fogva árusok foglaltak el – ma leginkább ötvösműhelyeket és ékszerboltokat találhatunk erre. A Ponte Santa Tarantaról kiváló kilátás nyílik a szemköti Ponte Vecchiora – ha teljes pompájában szeretnénk gyönyörködni a különleges, kis műhelyekkel toldott hídban, innen megtehetjük. 
Érdemes felmászni a Piazzala Michelangelora, hiszen elbűvölő látvány nyílik innen egész Firenzére és az Arno folyóra. Mi felkapaszkodtunk megcsodálni egy naplementét – egy üveg bor kíséretében (opcionális) varázslatos látványt nyújt, ahogy a lenyugvó napsugarak narancsszínűre festik a várost. Felsétálni a dombtetőre egyébként egy kisebb túrába kerül, kb. fél órás út a belvárostól a folyó túloldalán. Mire felértünk, be kell valljam már kicsit kapkodva szedtük a levegőt, mégis megérte fentről is megszemlélni a látnivalókat, melyeket közelről már körbejártunk egyszer.
#Tipp - merüljünk el az éjszakai pezsgésben
Ha kulturált szórakozásra vágyik az ember egy különleges helyen, a Locale bárt tudom ajánlani. A hely maga elképesztő, a falak körben növényekkel vannak beültetve, a tető üvegből készült és egy gombnyomásra szétnyílik, így semmi sem akadályoz abban, hogy a csillagos
eget bámuld egy ízletes cocktail szürcsölgetése közben.
Vegyes érzelmek Veronában
Az elsők között természetesen Júlia házát kerestük fel. Őszintén, egy picit csalódás volt. A rágókkal teleragasztott falú csepp belsőudvar tömve volt turistákkal, akik mind arra vártak, hogy felmászhassanak arra a bizonyos erkélyre, vagy hogy egy fénykép erejéig megfoghassák Júlia mellét – elterjedt hiedelem ugyanis, hogy ez szerencsét hoz a szerelemben. Miután átverekedtük magunkat a tömegen, megtapogattuk Júlia keblét - biztos, ami biztos alapon - sok látnivaló nem maradt. Sem a túlzsúfolt udvar, sem az ajtóban álló morcos biztonsági őr nem volt túl hívogató, így az erkélyre mászást kihagytuk. Még megnéztük az egyik kapun lógó színes szerelemlakatok sokaságát, melyet a közvetlenül a belsőudvarból nyíló szuvenírboltból is könnyen beszerezhetett az ember, más egyéb giccses ajándéktárgyak mellett... Ennyit a romantikáról. :) 
Minden idők egyik leghíresebb romantikus történetének a színhelye után a Piazza delle Erbe felé vettük az irányt. Ez egy kis festői tér, nyüzsgő piaccal. Itt megveheti az ember az összes szuvenírt, amit akar és még alkudozni is lehet. Az én kedvenceim a különböző színekben pompázó (feketétől a ciánkékig) és különböző formájú (a szívecskéstől a pénisz alakúig) kézzel készített tészták voltak.
Kötelező látnivaló még az amfiteátrum, ami bár meg sem közelíti római társát méretekben, megér egy látogatást. Az Aréna még ma is használatban van – operaelőadások és könnyűzenei koncertek helyszíne a nyári hónapok alatt. Mi csak nappal jártuk be, de el tudom képzelni milyen csodálatos élmény lehet a csillagos ég alatt az ókori romokkal körülvéve elmerülni a dallamokban.
#Tipp - Brunch-ra fel!
Ha egy autentikus olasz reggelire vágyik az ember, a Galleria Maroni Café-t érdemes kipróbálni. Rengeteg finomság közül választhatunk, a hagyományos olasz kenyérféléktől (spenótos, vagy húsos focaccia) az édességekig (cannolo – kihagyhatatlan!) persze egy elmaradhatatlan cappuccino kíséretében. A tulajok nagyon figyelmesek, törekszenek az egyéni kívánságoknak is eleget tenni, tehát nyugodtan kérhetünk például extra feltétet, ha ahhoz van kedvünk. Plusz kis aranyosság, hogy ha sokáig kell várni az ételre – ami tekintve, hogy a hely általában zsúfolt, bizony előfordulhat – egy kis Baci-t kap az ember ajándék gyanánt.
Az Olaszországban töltött hét mozgalmasan telt. Bár mindhárom hely különböző hangulatában – Pisa a nyugodt, Firenze a pezsgő, Verona a romantikus – legalább egyszer megéri ellátogatni mindegyikbe.
