Élvezni a közlekedést Budapesten? Nem lehetetlen. Ráadásul ha kipróbálod instant a rabjává válsz és még Csernus sem kell a leszokáshoz. Figyelem, nem rendhagyó poszt következik, ezúttal nem arról lesz szó hova utazunk, hanem, hogy mivel :)

Pár napja a szokásos ébredés utáni netezgetés közben láttam meg a fotókat a Duna szokottnál alacsonyabban levő vízszintje miatt kialakuló kis szigetekről Esztergomnál. Annyira megtetszett a látvány, hogy azt gondoltam nem hagyhatjuk ki, muszáj megörökíteni a látványt. Így sürgető teendőink után kocsiba pattantunk és gyorsan legurultunk az egyébként meglepően nyüzsgő városkába.

La Dolce Vita. Az igazi, hamisítatlan olasz életérzés mindig is vonzott, így amikor a legjobb barátnőm felvetette, hogy utazzunk el valamerre, rögtön a csizma alakú országra böktem a Google maps-en. Nem volt ellenvetés, szóval megterveztük az útvonalat, lefoglaltuk a jegyeket és egy hónap múlva Ferihegyen a telepakolt kézipoggyászainkkal készen is álltunk. Andiamo! Gyerünk!

Külföldön már jól bevált szokás, hogy mindenki felrakosgatja a netre, hogy milyen van és mit használ legtöbbször a képek elkészítéséhez. Mindig is szerettem az ilyen válogatásokat, mert kicsit jobban a színfalak mögé láthattam, hogy mivel dolgozik az adott fotós. Arra gondoltam, hogy most én is összeszedem nektek és magamnak is, hogy mivel utazok és úgy általánosságban mik a kedvenc leggyakrabban használt rendelkezésre álló eszközeim. A komolyabb fotós cuccoktól kezdve a instant fényképezőn túl, a mobilos gimbalig, lesz itt minden. Hozzáteszem inkább leíró jelleggel, mint specifikációktól telezsúfolva.

Még közel sincs itt a nyár, mi mégis a Balaton felé vettük az irányt ezen a télies napon. Keddre terveztük az indulást, hétfőn még készülődtünk az 5 napos városból elmenekülős, tavat körbekocsikázós, balatoni felfedezős kirándulásra. Már régóta vágytunk a Balcsihoz télen, hiszen ilyenkor egészen más arcát mutatja meg a magyar tenger. Szerettük volna megmutatni, hogy ilyenkor is érdemes ellátogatni erre a csodás helyre, ahol megtapasztalhatjuk, hogy milyen a háborítatlan élővilág és a gasztonómia, amikor nem kell tartanunk a strandra igyekvők zsibongásától.

A Román Csarnok 70 év után először mutatja meg magát, csupán néhány napra az idelátogatóknak. Már az első napon kígyózó sorok és fél napos várakozással kellett szembenézniük az érdeklődőknek. Na, de mi az a plusz, amit egy TV tud hozzátenni a teljes élményhez?

Az utóbbi 1-2 nap meghozta a kemény fagyokat, a legtöbben nem igazán merészkedünk ki a szabadba ha tehetjük. A józan ész azt diktálja, hogy egy pizza mellett nézzük a laptopunk kijelzőjét, mégis ha sikerül rávennünk magunkat megéri elnézni az egyik tekintélyesebb tavunkhoz. Leginkább csak a Balatonról találtam fotókat, így fogtam magamat és a drónfagyasztó hidegben a Velencei-tó fele vettem az irányt. 

A Bokodi-tó az utóbbi időben igazi látványosság lett, egy valamire való fotósnak biztos, hogy készült már itt képe, ha pedig nem akkor biztos vagyok benne, hogy majd fog. Itt forgott az Utóélet című alkotás, de készült már új-zélandi reklámfilm is a kedves tákolmányok között.

Régóta nagy vágyam volt eljutni Amerikába, azon belül is New Yorkba. A rengeteg beszámoló és film élmény után személyesen akartam tapasztalni, milyen, de tényleg milyen igazából a nagy alma.  

Az első rész után folytatódik az utazás a mesés Bulgáriába. Lemerészkedtünk a mitikus legendák övezte Ördög-torkába, ahol a rejtélyes jelenségek a mai napig találgatásokra adnak okot. Túránk végén pedig ellátogattunk a szocializmus egy rég elfeledett monumentális jelképéhez az UFO-hoz hasonlító Buzludzhához.