Azt hiszem, aki először utazik Ázsia bármelyik országába, egészen erős impulzusokat kap. A kultúra, a nyelv, az ételek és az élet ritmusa is teljesen más, a világnak ezen a részén. Különösen, ha a repülőről Kínában szállunk le, ahol egy kisvárosban is minimum 8 millióan laknak.
Travelisedme repülni Kína
Érdekes volt, hogy az utazás előtt még nem volt bennünk izgalom, olyan gyorsan történt minden. Körülbelül két héttel a trip előtt jött a levél, hogy adott a lehetőség, hogy csatlakozzunk a magyar delegációhoz és ellátogassunk Sanghajba. Így az indulásig leginkább ügyes-bajos hétköznapi dolgainkkal voltunk elfoglalva. Persze a vízum intézésnél már elgondolkoztunk, hogy hoppá, nemsokára indul a menet. Így is lett: pár nap múlva azon kaptuk magunkat, hogy már a China Eastern közvetlen járatán ülünk. Meg kell jegyezni, hogy az Amerikába tartó Lufthansa megarepcsije óta nem volt ilyen szuper gépen ülni. A Business Economy gyakorlatilag minden igényünket kiszolgálta, ráadásul addig dönthettük az üléseinket ameddig nem szégyelltük, és nem kellett aggódni a mögöttünk ülő kilapításától. Konfuciusi bölcsesség de igaz - “Az egyik legnagyobb kincs a repülőgépen, ha van hely”. :)
Felszállt a Boeing, az ablakokat pedig lesötétítették, hogy jetlag mentesen érjünk földet 10 óra múlva. A goodie bagből kivettük a szemfedőt, betakaróztunk és nem sokkal később álomba is szenderültünk.. Volna... Csakhogy az első lecke rögtön szembe is jött a kínai kulturális eltérésekből. Pár sorral mögöttünk ugyanis egy idősebb kínai úr metál koncertet megszégyenítő hörgésbe és harákolásba kezdett. Bár nyilvánvalóan az Európában szocializálódott egyszeri embernek ez furcsa lehet, náluk a köpködés és az ezt segítő artikulálatlan hangképzés teljesen megszokott, és egyáltalán nem jelent udvariatlanságot.
Ettől eltekintve nyugodt és felhőtlen (haha) repülésünk volt, reggelivel - ebéddel - és vacsorával. Ezekből választhattunk kínai, vagy európai opciót is. A repcsis kaják nyilván nem a legautentikusabbak, ezért nehéz volt megtalálni a jó stratégiát. Végül a helyi ételkínálat mellett döntöttünk, de ne kérdezzétek, hogy mit is ettünk pontosan. �
Nagy luxus átszállás nélkül utazni ilyen távoli helyre, az biztos. A sok evéssel, alvással, filmezéssel és egy kis munkával pedig el is röppent az idő.
Első benyomások
Felesleges mondanom, hogy a sanghaji repülőtér akkora, mint fél Baranya megye, egy picit több szmoggal vegyítve. Ez volt az első, ami a szó szoros értelemben megcsapott minket. Amikor Budapestet szennyezett levegőjűnek nevezzük, akkor érdemes kimenni egy távoli sanghaji szippantásra. Nem ugyanaz a kettő. Felkészültek voltunk és vittünk maszkot, de végülis nem viseltük, mert gyorsan megszoktuk a levegő minőségét, és nem is volt ezzel a továbbiakban gond. Az sem elhanyagolható tény ugyanakkor, hogy a kínaiak pontosan tisztában vannak ezzel a problémával, és nagy igyekezettel próbálják kompenzálni. A hajnali szállodába vezető buszutunk során már észrevehető volt, mennyi park, zöld terület, és fa található az egész városban, ráadásul benzinmotoros robogót jóformán nem is láttunk (csak elektromosat).
Gyakorlatilag hulla fáradtan estünk be a Golden Tulip névre keresztelt hotelbe, ahol a csapatot elszállásolták. Nagyon vártuk a pihe-puha ágyat és egy jóleső zuhanyt, végtére is majdnem kimaradt egy napunk. Azonban a tervek alapján már aznapra városnézést szerveztek. Összeszedtük magunkat, a wcben egy gyors cicamosdás, és már jött is értünk az idegenvezetőnk, Kyle. Senkit ne tévesszen meg a név, Kyle ízig-vérig kínai, csupán nekünk (és egyéb külföldi sorstársainknak) akart segíteni, és az egyszerűbb (meg)érthetőség reményében választott egy számunkra is könnyedén kiejthető nevet. Egyébként tökéletes angolsággal beszélt, és egy kifejezetten jó fej figura volt, akinek utólag is köszönjük a közreműködését. A 25 millós nagyvárosban ugyanis a delegáció rá volt bízva, ő pedig nagyon a szívén viselte ha elveszett valaki a csoportból (ami akarva-akaratlanul, de nem egyszer elő is fordult :).
Jószándékkal rengeteg programot szerveztek nekünk, talán picit túl sokat is. Elég rohanósra sikerült így a túra, mert mindent szerettek volna megmutatni a többmilliós metropoliszból és környékéből. Szuper érzés volt, hogy ennyire figyelnek ránk, de szívesen elidőztünk volna még egy-egy nevezetességnél egy kicsit több időt is. Általában mi ezért is maradtunk le, vesztünk el a forgatagban, ahonnan Kyle rendszerint “kimenekített” minket.
A Bund
Első sétánk a Bundra vezetett. A Hungaphu folyó melletti partszakasz több kilométer hosszan járható be. Kellemes hangulata van, a túlparton pedig ott terpeszkednek a felhőkarcolók, amelyek éjszaka különféle színes neonfényekben -és feliratokban pompáznak. Ha a másik oldalra tekintünk, ott pedig a britek hagyatékát találjuk, melyet a helyiek a legnagyobb tisztelettel őriztek meg az utókornak. Így válik Sanghaj egy igazi fúzióvá, amely megőrizte hagyományait, az idegen kultúrákat és építészetet, és tovább fejlődött egy valódi metropolisszá. Pontosan ezek miatt nem érzed igazán, hogy Kínába csöppentél, hiszen a felhőkarcoló mánia New Yorkot, a Bundnál található épületek pedig Londont juttatják az ember eszébe. Pár méterrel arrébb pedig ránk kacsint a Wall Streeten található bika pontos másolata (ráadásul ugyanattól a tervezőtől).
Az utcákat járva feltűnt, hogy mennyire szeretnek fotózkodni a fiatalok. Minden sarkon valaki fényképezett valakit. Őket pedig cseppet sem zavarta, ha mi is megörökítjük őket. Hello személyiségi jogok!!! Nem stresszeli magát ezen senki, Sanghaj a streetfoto mekkája.
Persze meg kell jegyezni a kínaiak is kihasználják ezt a kölcsönös helyzetet, így gond és szó nélkül az arcunkba tolják random a telefonjukat és lőnek rólunk egy fotót, vagy egy sunyi szelfit. Itt az európai ember sztárnak érezheti magát, különösen ha szőke haja van, vagy férfiak esetében pedig ha van rajta némi izom és szőr is nő az arcán. Kint a konditerem neve mutáns volt, szóval valahol érthető a lelkesedés.
Shanghai Tower
Következő állomásunk a Sanghaj Towerbe vezetett, ami jelenleg a Burj Khalifa után a maga 632 méterével a második legmagasabb épület a világon. Szerencsére a szervezésnek köszönhetően a több száz méteren át kigyózó sort nem kellett kiállunk, egyből mehettünk a liftbe, ami szó szerint kilőtt minket az épület tetejére. Pár másodperc múlva és komoly G hatások után kinyílt a liftajtó és megláttuk a brutális panorámát. Torontóban a CN towerben volt hasonló élményem, csak a különbség több mint 100 méter. Leírhatatlan látvány körbesétálni, és szemlélni az aprónak tűnő makett várost a lábunk alatt.
Old Town és Yu Garden
Innen az Old Town városrészbe utaztunk tovább, ahol megint csak teljesen más arcát mutatta nekünk a város. Hangulatra komolyan mondom kicsit Kőbánya, de beljebb merészkedve már inkább Szentendrévé avanzsálódik át. Aki ide látogat ne legyen emberiszonyos, ugyanis a főbb turisztikai látványosságok közelében MASSZÍV tömeg van, így például az Oxford street kismiska ehhez képest.
A “szentendrei” részen minden van, ami szem s szájnak ingere egy európai számára. Rengeteg pavilon, kínai stílusú épület, szobrok, mesterséges pára, cikk-cakkos híd. Utóbbi azért, hogy a rossz szellemek ne tudjanak rajta átmenni. Benne van a pakilban, hogy már 500 évvel ezelőtt is sejtették, hogy rengetegen fogják látogatni a helyet, ezért trükkösen megszenvedtetik az ide érkezőket. Egyébként az előbb említett híd végén a Yu Garden bejárata található. A kéthektáros kert 1577-ben épült és bátran mondhatom, hogy maga a csoda. Lépten-nyomon egy pavilon, egy tavacska és sziklakertek találhatóak. Érdemes megfigyelni az apróságokat is, mint például a legnagyobb precizitással kifaragott sárkányfejeket, katonákat és egyéb távol-keleti motívumokat.
Megy a gőzös
Itt már a kihagyott egy nap, a repülés és nem alvás miatt mutatkoztak rajtunk a fáradtság jelei, de Kyle megnyugtatott mindenkit, hogy már csak 1 program van hátra. Nyomás!
A nap utolsó attrakciójaként egy hajótúrát szerveztek nekünk, amivel kellemesen végigsiklottunk a Hungaphu folyó lágy vizén. A látvány, ami fogadott minket, a korábban a Bundról tapasztalt felhőkarcolós menőség.
Ezek után emlékeim már csak a lefekvés és az ébredés pillanatára korlátozódnak. :)
-------------------------------------------------------------------------------------------
- Miért keresnek párt egy parkban a kínai szülők a gyerekeiknek?
- Hogy kerül az óriáskerék a bevásorlóközpont tetejére?
- Tényleg a nagyszülők nevelik a gyerekeket?
Folytatás következik...
Mese habbal:
A szezonon túl is van élet - Balaton