Életemben először - New York

2017. december 15.

Régóta nagy vágyam volt eljutni Amerikába, azon belül is New Yorkba. A rengeteg beszámoló és film élmény után személyesen akartam tapasztalni, milyen, de tényleg milyen igazából a nagy alma.  8f2a0189-edit.jpg

Reggel fél 9-kor Frankfurtból startolt el a Lufthansa gigantikus gépe, ami elképesztő, de az úticélig a levegőben maradt. A landolás utáni repülőtéri procedúrát első kézből tapasztaltam meg, ujjlenyomatvétellel, retinaszkenneléssel és friss belépőként nettó 3 óra sorban állással. Bár ekkor még egyáltalán nem éreztem, hogy egy óceánnal arrébb lennék, főleg, hogy minden spanyolul is ki volt írva a sok hispán nyelvű bevándorló miatt.

Kupi barátom később vette meg a repjegyet, ezért megbeszéltük, hogy a reptéren találkozunk. Miután rácsörögtem megjegyezte, hogy nagyon könnyen megtalálom, ismertető jele, hogy kedvenc Yankees sapkája van rajta. Kb. ahogy minden második emberen New Yorkban. Az óriási forgatagban így nem találtuk meg egymást, de legalább az is kiderült, hogy a JFK hatalmas és két terminállal arrébb várakozik. Ahova a belső metróval (!) tudtunk átmenni.
8f2a0626.jpg

A sikeres találkozás után taxiba ültünk és a szállásunk felé vettük az irányt. Ami nagyon meglepő volt számomra, hogy - ahogy az amerikaik mondják a cab-ben - a sofőrt plexi választja el az utastól. A hátsó ülésre szerelt érintőképernyőn lehet fizetni kártyával. Készpénzzel pedig egy kis nyíláson keresztül amit a sofőr hajt le, ha biztonságban érzi magát. :D Apropó biztonság, New Yorkban nagyon sok atrocitás történt/történik a taxisokkal, ezért egy felirat figyelmeztet a plexire ragasztva. Ha hozzá érsz a vezetőhöz, mehetsz a börtönbe! Nice enough.

8f2a0440-2.jpg Mit gondoltok hol laktunk? Hát persze, hogy Brooklynban. A városnak ez a kerülete egyáltalán nem rossz környék, bár nem a Brooklyn Bridge közeli hipster, startupper oldalán szálltunk meg. Jóval kintebb egy picit gettó hangulatú részen volt a szállásunk, ami elősre nem volt meggyőző, de az idő múlásával egyre inkább megkedveltük.

Bár elsőre tök fura volt az összevisszaság, a tömeg, a kaotikusság, mégis megvolt a környék maga bája. Az iskolabuszok, a kamionok, a csatornákból szivárgó gőzfelhők, a metró, a rendőrök egyenruhája, az épületek és még sorolhatnám. Eddig pipa.

Kupi állította, hogy el fogok ájulni a felhőkarcolók magasságától, sőt bele fogok szédülni. Az élmény valahol a kettő között volt, de egyáltalán nem volt idegen, furcsa, vagy szokatlan. Valahogy az ember hajlamos túlmisztifikálni magában a nagyvárosok méreteit. Ez volt velem Londonban, aztán a képek után hangyaméretűenk tűnt a Piccadily Circus, na jó nem, de közelében nem volt annak amire gondoltam. Így volt ez a Times Squarellel is, ahova nem akartam többet vissza menni, mégis valahogy mindig itt kötöttem ki. Rengeteg ember, nincs egy talpalatnyi hely, a zsebtolvajok és a lehúzás paradicsoma. Egyszer viszont mindenképpen látni kell, de tény, hogy nem ez lett a kedvencem részem Manhattenben. 

Egy hétre mentünk és kétségtelen, hogy ennyi idő nem elég New Yorkra, így úgy döntöttünk inkább a város hangulatát szívjuk magunkba és megyünk amerre utunk visz. Emiatt sok emblematikus hely kimaradt, így muszáj lesz még egyszer visszatérnünk. :) 

8f2a0035.jpgAmit mindenképpen javaslok, hogy vegyük fel a város ritmusát és kóstoljuk bele az igazi metropolisz hétköznapjaiba. Imádtam metrózni, kiigazodni a földalatti hálózatokon, attól függetlenül, hogy szeretett 3-as metrónknál is rosszabb állapotban vannak a kocsik és nem egyszer közel fél órát álltunk az alagútban, vaksötétben. Szerettem nagyokat enni, ott ahol a kis adag is óriási, de valahogy ez egész New Yorkra, de talán amerikára igaz. Kipróbálni a dounkin donuts fánkjait és gasztro vonalon a pizza, hamburger, kóla háromszögében élni egy hétig.

8f2a0753.jpg

Ha tehetjük látogassunk el egy amerikai foci meccsre. Mi New Jerseyben néztünk meg a Jetset a Metlife Stadionban. Hihetetlen élmény volt és elképesztő mennyire tudják, hogy kell szórakoztatni a népet. A stadionba való be és kiengedés profi, az épületen belül pedig több szinten gyorséttermek vannak. Ragadjunk hát meg egy kosár csirkeszárnyat, egy cukros kólát és nézzük a meccset. Ha nem értjük a szabályokat, az sem baj, a miliő miatt biztos élvezni fogjuk. Hidd el nem olyan mint a Fradi-Újpest.

8f2a0847.jpgAz egyetlen fennakadásunk az alkohollal kapcsolatban történt, ugyanis amerikai ID (személyi) híján, be kellett mutatnunk az útlevelünket. A pultos hölgy Magyarország láttán kicsit összezavaradott, így három munkatárs és egy nyilatkozat kellett ahhoz, hogy megihassuk a két Budweiserünket.

A mérkőzést egyébként sokan kint a parkolóban nézik az óriási pick-upokra szerelt tévéken, közben grilleznek, beszélgetnek. Poén, hogy a kiengedés után sem rohannak egyből haza, inkább dobálják a tojás alakú labdát, jól érzik magukat és bárkivel elbeszélgetnek egy üveg sör mellett. Az utánuk ott maradó szemét viszont elképesztő látvány, főleg a lemenő nap fényeiben.

 A new yorki épületek nagyon érdekesek, ha tehetjük nézzünk be néhányba, ha pedig a recepción megengedik fel is liftezhetünk a tetőre és más szögből is megcsodálhatjuk a metropoliszt. Modern és klasszikus keveredik és gyönyörűen kiegészíti egymást. A város pazar építészete külön megérne egy teljes cikket, a formák, a vonalak és a szimmetria varázsa. Kötelező kör a Empire State Building, viszont ennél is jobb választás lehet a Rockefeller, mert ott rács helyett plexi van, így jobban látható és fotózható a nagyváros.

Régi vágyam volt, hogy egyszer a nagy alma felett repülhessek helikopterrel. Jó előre meg is néztem a lehetőségeket és FlyNYon tűnt a legtutibb alternatívának. Nekem sajnos kimaradt a rövid idő miatt, de ha érdekel titeket, nézzétek meg őket, szuper fotóik vannak. 

A gyönyörű az egészben, hogy New Yorkban mindenki megtalálja a számítását és talán elsőre fel sem lehet fogni azt a sok impulzust ami minket ér.

Összesen négyen voltunk, két fiú, két lány. A csajok miatt beterveztük, hogy egyik nap vásárolni megyünk és erre az egyik legjobb opciót a New Yorkon kívül eső outlet falu (vagy inkább város) adta. Woodbury az államon belül található, valahogy olyasmi távolságra mint Budapesttől Csömör. Az outlethez mindenféle buszt is indítanak, mi a bérelt autós megoldást választottuk, hogy biztosan elférjen minden amit a csajok kinéztek maguknak.. Az árak mérsékeltek, az outlet barátságos, de számomra baromi unalmas. Uraim készüljenek, ez egy egész napos program! 

Visszatérve New Yorkba, egyik legnagyobb élményünk Manhattenben talán a Word Trade Center Mall és Transportation Hub volt, ami fotósoknak egy igazi gyöngyszem. A kiváló spanyol építész Santiago Calatrava által tervezett épület, azaz a szárnyaló madár igazi insta paradicsom, ráadásul a legdrágább vasútállomás is egyben 4 milliárd dolláros költségvetésével. Tavaly megnyíltak a boltok is a madár gyomrában (Westfield WTC mall). Mondjuk nagyon fura hogy mindenhol tengerészgyalogosok álltak és árgus szemekkel figyelték az elhaladó tömeget.

Kiérve az impozáns épületből, pár méterre a parkban találjuk a két torony alapjait, melybe a felszínről zuhan alá a víz a mélybe, emléket állítva ezzel a Szeptember 11-én elhunyt áldozatoknak. Nem messze áll tőle a “survivor” fa, mely túlélte a támadást és hosszú rehabilitáció után került vissza a parkba.

Kedvenc helyem egy olyan része New Yorknak ami nem szerepel az útmutatókban. Egy mini angol falu, egy korabeli házakkal tarkított sétány, ami el van zárva a kíváncsi szemek elől. Mivel a lakókon kívül senki nem mehet be ezért kintről próbáltunk belesni. A hangulat magával ragadó és egyszerre misztikus. Kipróbálnám ha csak egy napra is milyen lehet itt élni, milyen hazamenni egy kis brifaluba Manhattenben. Sajnos fotót nem tudtam itt készíteni, annyira el van zárva az udvar a látogatók elől. Akit érdekel a Pomander Walk története itt talál képeket és bővebb infot.

Kérlek ezt a kis leírást fogadjátok egy amolyan zanzasított élménybeszámolónak. Első körben szerettem volna veletek megosztani a friss benyomásokat amik New Yorkban értek. Így az első rész itt véget is ér, hamarosan következik a második, ahol kicsit mélyebben merülünk el az érdekesebbnél érdekesebb helyszínekben és a város történelmében. 

Marci

TOVÁBBI UTAZÁSAINK:

Nem olyan mint amire gondolsz - Bulgária I. rész

Rejtélyek és misztikum Bulgriában II. rész

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://travelised.blog.hu/api/trackback/id/tr2113496121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

commentes nikk 2017.12.15. 19:11:32

Őrült jók a fotóid, és beszámoló is tetszett, remek poszt!

Killary Fucking Clingon 2017.12.16. 09:54:36

Tudor City, egyébként fos hely :)

travelisedMarci 2017.12.16. 22:36:40

@commentes nikk: ááá de jó, köszi :) Akkor megérte 20 kilós fotós cuccal végigkolbászolni ezt a kis várost :D

travelisedMarci 2017.12.16. 22:42:02

@Mdavid89: Nagy köszi Dávid! Nagy dilemmában voltunk, hogy mit vigyünk, de csak elpakoltunk mindent -.- Tehát a szett így állt össze: Canon 6D, 5D Mark IV, 11-24mm F4L, 100-400mm L IS II, a jó öreg 50mm 1.4 és 1.8, Sigma 14mm. + Samyang manualis optikak...azt hiszem ennyi :)